A speciális relativitáselmélet kimondja, hogy a fénysebesség nagyságrendjében lévő sebességgel mozgó megfigyelők számára másként telik az idő, mint a nyugalomban lévők számára. Ez az úgynevezett idődilatáció jelensége. Egy nagy sebességgel mozgó űrhajóban tehát lassabban múlik az idő, mint a Földön, így ha egy űrhajós hosszú ideig utazik egy ilyen járművel, majd visszatér a Földre, kevesebbet öregszik, mint az itthon maradtak. Ezt a jelenséget szemlélteti az ikerparadoxon, amelyben az egyik testvér űrutazásra indul, a másik pedig a Földön marad; a visszatéréskor az utazó fiatalabb lesz a testvérénél, mert számára kevesebb idő telt el. A különbség annál nagyobb, minél közelebb jár az űrhajó sebessége a fénysebességhez. Például ha az űrhajó az út során a fénysebesség 86%-ával halad, az utazó csupán feleannyi időt érzékel, mint földi társa. Mindez nem jelent időutazást a múltba, csupán azt mutatja meg, hogy az idő múlása nem abszolút, hanem a megfigyelő mozgásállapotától függ. A relativitáselmélet egyik mélyebb következtetése, hogy a tér és az idő nem különálló fogalmak, hanem szorosan összefonódnak, egy közös szerkezetet – a téridőt – alkotva. Ennek a felismerésnek nemcsak elméleti jelentősége van, hanem gyakorlati következményei is, például a GPS rendszerek működése során, ahol az idődilatáció figyelembevétele elengedhetetlen a pontos helymeghatározás érdekében.
Ha részletesebben, de mégis közérthetően szeretnél tovább olvasni a témával kapcsolatban:
https://nat2012.nkp.hu/tankonyv/fizika_11/lecke_06_033
Egy szuper videó az ikerparadoxonról:
Pár gondolat az időutazásról:
Kicsit bővebben az idő müködéséről:
Végül pedig ha az emelt érettségi szintjén érdekel a téma:
